Nem is tudom hol kezdjem. Október 14. Az utolsó épkézláb manikűr ekkor készült, amit fel tudtam tölteni a blogra. Nem hiszitek, de csodásan elterveztem, milyen rendszert fogok alkalmazni, hogy mindig tudjak egy új poszttal jönni. Hát nem jött össze. Olyan szakra járok, ahol október közepén bizony beindult a zh-időszak. Nem heti 1-2, inkább heti 5-6, majd az utolsó hetekben heti 9 zh volt. És egy héten 4 napot töltök Veszprémben, ebbe van belesűrítve minden. De nem panaszkodhatok miatta, ebben sikerült rendszert találnom, de sajnos valami kárára. Mivel a szeretteimet nem hanyagolhatom és eszem ágában sem volt elhanyagolni, sajnos a manikűröktől kellett megválnom egy időre. Na, persze egyszínű lakkozás jöhetett, de ritkán esett meg, hogy valami flancosabb dologra volt energiám. Átlagban hajnali 2-3 körül beestem az ágyba, aludtam 5 órát, és kezdődött elölről minden. Mint minden egyetemistának. De megérte szenvedni, megérte ennyi kávét és teát inni, mert most nyugalom van, egy jó darabig. Sikerült letudnom az első félévemet, ami visszanézve gyorsan ment, de akkor is keserves volt néha.
De hogy bírja ki az ember lánya ezt a sok megpróbáltatást, ha nem lebeg valami cél a szeme előtt? Sehogy. Egy hónapja, kitűztem magamnak, ha minden jól alakul, az utolsó vizsga után, kapok magamtól egy Moyra nyomdalemezt. Nem különösen keltették fel az érdeklődésemet első körben, de volt egy lemez már a kezdetektől, ami bizony megtetszett. Így esett a választásom a Moyra Fabric Texture lemezre. Amit kedden este félrerakattam, hogy majd csütörtökön jövök érte, ha minden igaz. Izgultam, hogy egy vizsgán függ a dolog, nem veszíthetem el ezt a lemezt, ha már magam mögött tudtam 'huszoniksz' zh-t, előadást, mindent.
A következő pillanatban másnap már fürgén szedtem a lábamat a főtérre. Ó csak már legyen nyitva a bolt, 9 óra volt, de én már túl voltam mindenen, és siettem a lemezért. Végre az enyém lett, hazafele a vonaton elővettem mindig, hogy meglessem, ötleteljek picit, hogy mit is fogok alkotni belőle. Aztán első éjjel kipróbáltam. Nem jön fel a minta. Még egyszer. Nem jön fel. Szívenszúrt a dolog. Erre spóroltam? Erre? Aztán nem is működik?! Feladtam már majdnem, de akkor próbálkoztam még egy picit, kevésbé erős mozdulatokkal, finoman felvenni a mintát. Sikerült, végre! Hihetetlen, mennyire megnyugodtam akkor, hogy valamire mégis csak jó lesz ez a lemez.
Még a bolt előtt...
és már otthon. :)
Hiába van itthon három új BornPrettyStore-s lemez, amiről egyébként szeretnék majd írni, annyira aktuális a mintája, hogy most ezt kellett elővenni.
Először anya körmein teszteltük élesben, az alapot ő kente, már kicsit viseltes is volt, így próbának tökéletes volt. Úgy érzem megfertőztem, ő találta ki a koncepciót. :)
Aztán tegnap magamnak alkottam egy picit. :)
Nyomdázásra kizárólag a Moyra Metál kollekció lakkjait szeretem használni, egyszerűen mesések. Szerencsére már három szín található meg a gyűjteményemben. :)
A Metál lakkokról és a nyomdáról is Rita blogján olvastam, a nevére kattintva megkereshetitek a posztokat, ajánlom figyelmetekbe! Én pedig, köszönöm neked! :)
Még rengeteg karácsonyi, téli manikűrt tervezek, ha szemfülesek vagytok, a blog Instagram oldalán láthattok általában róluk először fotókat.
Remélem még itt vagytok!
Sajnálom, hogy eltűntem, magam sem így terveztem.
Élvezzétek a karácsonyi készülődést, ne feledjétek az a lényeg, hogy élvezzétek!
Puszi,
